~Harry beteg

Sziasztok! Meghoztam az új részt! Tudom, hogy sokat kellett várni, de megérte, hiszen egy meglepetés is lakol a sorok között!
Köszönöm a segítséget Caroline :)
Viszont van egy bejelenteni valóm!
Car-el együtt létrehoztuk egy blogot aminek a címe Stories Of One Direction . Mindent megtudok, ha odakattintotok! :) Visztont a rész!

Reggel még az igazak álmát aludtam, amikor hirtelen csöngött a Written In The Stars. (Tegnap sikeresen megtaláltam az egyik ősrégi BlackBerry-met amit ilyen helyzetekre tartogatok) Homályos tekintetemmel próbáltam kifürkészni, hogy ki is hív, majd pillanatokon belül tisztább lett a látásom és kirajzolódott a szó. A szó, ami mindig megrettent. 'Ismeretlen'. Mivel voltam olyan leleményes és anyunk és Paul-nak is külön csengőhangja van. Ez esetben Paul hív, mivel ő neki van ilyen ritka ilyesztő (főleg ha álmodból ver fel ez a dal) csengőhangja.
-Igen?-szóltam bele rekedten.
-Sárgás-zöld kód.-lihegte a telefonba.
-Az meg mi a franc?-kérdeztem.
-Ja te még nem tudod.-láttam lelki szemeim elött a fejéhez kap miközben szemeit forgatja.-Harry beteg. Ma minden programját lemondtam, te pedig gondoskodsz róla.-na, szuper, ugrott, hogy El-el vásárolgassunk egy picit.
-És mi a baja?-érdeklődtem.
-Megfázás és láz.-mondta úgy, mintha kiderült volna, hogy ma 12:00-kor lesz a világvége.
-Hogy oda ne rohanjak!-csattantam föl.
-Liv lehet, hogy neked ez normális, de neki a hangjába kerülhet.-próbált nyugtatni.
-Rendben. Hányra érjek oda?-pilláztam fáradtan.
-MOST.-üvöltötte a telefonba majd kinyomta. Gyorsan tárcsáztam Eleanor-t, aki két csöngés után föl is vette.
-Hallo?-kérdezte fáradt hangon.
-Szia El. Bocsi, hogy most hívlak, de ugrott a mai shopping. Szupersztárom beteg lett.-forgattam meg a szememet.
-Ja, tudom Lou hajnalban fölrázott, hogy Harry beteg, Harry beteg.-utánozta Louis hangját.
-Sajnálom tényleg. Na de hétvégén bepótoljuk oké?-alkudtam.
-Oké.-sóhajtott fáradtan, hallom ahogy BooBear elkezdi ütögetni az ajtót, így gyorsan elbúcsúztuk. Ő megy lenyugtatni Lou-t, én megyek babusgatom Harry-t. Elindultam öltözködni.

Magamra kaptam egy fekete farmert, polót, pulcsit (amit nem cipzároztam be), tornacsukát, vállamra akasztottam egy táskát, szemem elé kaptam egy napszemcsit (mostanság megtalálnak a paparazzik) és elindultam. 

Beültem a kocsimba és mielött, hogy a Styles Rezidenciába rohannék elmentem a Starbucksba. Vettem két Grande Mochachino-t meg egy gyümölcs salátát Harry-nek és magamnak egy spenótos Pitába tekert valamit. Az a lényeg hogy finom. Visszaültem a fehér Range Roverembe és elfurikáztam Hazzához.

Volt kulcsom és viszonylag hamar átverekedtem a bozótoson, amit még nem vágott le a kertész. A házban síri csönd volt. Benyitottam mindegyik szobába, de nem találtam sehol. Az utolsónak maradt a háló. Lenyomtam a kilincset, de zárva.

-HAROLD EDWARD STYLES! AZONNAL NYISD KI AZ AJTÓT!-üvöltöttem. Semmi. Elkezdtem dübörögni amikor meghallottam, hogy valaki bejön az bejáratnon. 

-Harry cica hol vagy?-nyávogta "Camy". Gyorsan kinyílt az ajtó, majd egy kéz megragadott és berántott a sötétségbe. Mielött bármit is szólhattam volna az elrablómnak, hatalmas tenyerével befogta számat.  Ahogy hangok csöndesedtek kintről, úgy vette le a kezét a számról. 

-Gyere aludjuk.-ásított egyet, majd elkezdet húzni az ágy felé. Én is elfáradtam, mivel reggel 8 van, így elfogadtam és befeküdtem mellé az ágyba. 

*2 óra múlva*

-Miért jó ha az embereknek, ha álmomból keltenek föl?-dörmögtem. Fogtam a telefont és hozzá vágtam a fölhöz. Persze most szinte semmi baja nem lett. Ma kíméleteses vagyok. Egészen idáig abban a hitben éltem, hogy otthon fekszek. De nem. Harry keze a derekamon, arca a nyakamba, lábunk kerüszül-kasulva terül szét az ágyon. Próbáltam kigobozni magunkat, de akkor visszarántott és motyogott egy olyasmit, hogy "olyan jó így". Szóval még másfél óra alvás. Igazán jól jött mivel már nem aludtam rendesen vagy 3 napja. Egyszer csak Harry lélegzetét éreztem meg a fülemnél.

-Nem is vagyok beteg.-mondta álmos hangon. Gyorsan feléfordultam és mérgesen néztem rá. Rögtön észrevette, hogy valami nekem nem stimmelt.

-Csak így tudtam magamról levakarni Cameron-t, de így is befészkelte magát a nappalimba.-kezdett magyarázkodni. 

-És én ezért keltem fel Reggel-emeltem ki a reggel szót.-6-kor? Na én megyek beszélek Camy-val.-indultam az ajtó felé. Már a kulcsot is elfordítottam a zárba, amikor megragadta a csuklóm és megcsókolt.