~Harry beteg

Sziasztok! Meghoztam az új részt! Tudom, hogy sokat kellett várni, de megérte, hiszen egy meglepetés is lakol a sorok között!
Köszönöm a segítséget Caroline :)
Viszont van egy bejelenteni valóm!
Car-el együtt létrehoztuk egy blogot aminek a címe Stories Of One Direction . Mindent megtudok, ha odakattintotok! :) Visztont a rész!

Reggel még az igazak álmát aludtam, amikor hirtelen csöngött a Written In The Stars. (Tegnap sikeresen megtaláltam az egyik ősrégi BlackBerry-met amit ilyen helyzetekre tartogatok) Homályos tekintetemmel próbáltam kifürkészni, hogy ki is hív, majd pillanatokon belül tisztább lett a látásom és kirajzolódott a szó. A szó, ami mindig megrettent. 'Ismeretlen'. Mivel voltam olyan leleményes és anyunk és Paul-nak is külön csengőhangja van. Ez esetben Paul hív, mivel ő neki van ilyen ritka ilyesztő (főleg ha álmodból ver fel ez a dal) csengőhangja.
-Igen?-szóltam bele rekedten.
-Sárgás-zöld kód.-lihegte a telefonba.
-Az meg mi a franc?-kérdeztem.
-Ja te még nem tudod.-láttam lelki szemeim elött a fejéhez kap miközben szemeit forgatja.-Harry beteg. Ma minden programját lemondtam, te pedig gondoskodsz róla.-na, szuper, ugrott, hogy El-el vásárolgassunk egy picit.
-És mi a baja?-érdeklődtem.
-Megfázás és láz.-mondta úgy, mintha kiderült volna, hogy ma 12:00-kor lesz a világvége.
-Hogy oda ne rohanjak!-csattantam föl.
-Liv lehet, hogy neked ez normális, de neki a hangjába kerülhet.-próbált nyugtatni.
-Rendben. Hányra érjek oda?-pilláztam fáradtan.
-MOST.-üvöltötte a telefonba majd kinyomta. Gyorsan tárcsáztam Eleanor-t, aki két csöngés után föl is vette.
-Hallo?-kérdezte fáradt hangon.
-Szia El. Bocsi, hogy most hívlak, de ugrott a mai shopping. Szupersztárom beteg lett.-forgattam meg a szememet.
-Ja, tudom Lou hajnalban fölrázott, hogy Harry beteg, Harry beteg.-utánozta Louis hangját.
-Sajnálom tényleg. Na de hétvégén bepótoljuk oké?-alkudtam.
-Oké.-sóhajtott fáradtan, hallom ahogy BooBear elkezdi ütögetni az ajtót, így gyorsan elbúcsúztuk. Ő megy lenyugtatni Lou-t, én megyek babusgatom Harry-t. Elindultam öltözködni.

Magamra kaptam egy fekete farmert, polót, pulcsit (amit nem cipzároztam be), tornacsukát, vállamra akasztottam egy táskát, szemem elé kaptam egy napszemcsit (mostanság megtalálnak a paparazzik) és elindultam. 

Beültem a kocsimba és mielött, hogy a Styles Rezidenciába rohannék elmentem a Starbucksba. Vettem két Grande Mochachino-t meg egy gyümölcs salátát Harry-nek és magamnak egy spenótos Pitába tekert valamit. Az a lényeg hogy finom. Visszaültem a fehér Range Roverembe és elfurikáztam Hazzához.

Volt kulcsom és viszonylag hamar átverekedtem a bozótoson, amit még nem vágott le a kertész. A házban síri csönd volt. Benyitottam mindegyik szobába, de nem találtam sehol. Az utolsónak maradt a háló. Lenyomtam a kilincset, de zárva.

-HAROLD EDWARD STYLES! AZONNAL NYISD KI AZ AJTÓT!-üvöltöttem. Semmi. Elkezdtem dübörögni amikor meghallottam, hogy valaki bejön az bejáratnon. 

-Harry cica hol vagy?-nyávogta "Camy". Gyorsan kinyílt az ajtó, majd egy kéz megragadott és berántott a sötétségbe. Mielött bármit is szólhattam volna az elrablómnak, hatalmas tenyerével befogta számat.  Ahogy hangok csöndesedtek kintről, úgy vette le a kezét a számról. 

-Gyere aludjuk.-ásított egyet, majd elkezdet húzni az ágy felé. Én is elfáradtam, mivel reggel 8 van, így elfogadtam és befeküdtem mellé az ágyba. 

*2 óra múlva*

-Miért jó ha az embereknek, ha álmomból keltenek föl?-dörmögtem. Fogtam a telefont és hozzá vágtam a fölhöz. Persze most szinte semmi baja nem lett. Ma kíméleteses vagyok. Egészen idáig abban a hitben éltem, hogy otthon fekszek. De nem. Harry keze a derekamon, arca a nyakamba, lábunk kerüszül-kasulva terül szét az ágyon. Próbáltam kigobozni magunkat, de akkor visszarántott és motyogott egy olyasmit, hogy "olyan jó így". Szóval még másfél óra alvás. Igazán jól jött mivel már nem aludtam rendesen vagy 3 napja. Egyszer csak Harry lélegzetét éreztem meg a fülemnél.

-Nem is vagyok beteg.-mondta álmos hangon. Gyorsan feléfordultam és mérgesen néztem rá. Rögtön észrevette, hogy valami nekem nem stimmelt.

-Csak így tudtam magamról levakarni Cameron-t, de így is befészkelte magát a nappalimba.-kezdett magyarázkodni. 

-És én ezért keltem fel Reggel-emeltem ki a reggel szót.-6-kor? Na én megyek beszélek Camy-val.-indultam az ajtó felé. Már a kulcsot is elfordítottam a zárba, amikor megragadta a csuklóm és megcsókolt. 

~Liam, Zayn, Niall, Camy, Tina, Eleanor és Danielle

Liv hálószobája

Reggel telefonomra keltem, mivel valaki úgy döntött, hogy reggel 7-kor zargatni fog. Nos, miután megnéztem ki hív, majd a falhoz vágtam a telefon aminek a képernyője be is tört és a falon is maradt egy fekete folt. De még mindig azt mondom: megérte. Visszafeküdtem a pihe-puha ágyamba és újra álomra hajtottam a fejem és terveim szerint úgy 11-ig még ki sem nyitom a szememet, mert tegnap a fiúk az őrületbe kergettek. Mi is volt?
Elmentünk kajálni, miután éhesek voltak. Oké odafele semmi baj sem volt, meglátott pár rajongó minket. Persze rögtön aláírás + kép + Ő a barátnőd? kérdés nekem szánva. Visszafele, elindultam az Urban Oufitters felé, mert láttam egy jó shortot és meg néztem az árát. Mondam a fiúknak, hogy várjanak meg ott ahol hagytam őket. Persze mert ezek a szófgadásról híresek. Mire visszamentem az Informáciús pulthoz egyikük sem volt ott. Így fél óráig keresstem Louis, majd együtt másfél óráig keresstük Harry-t, majd később kiderült, hogy Paul hívta és mennie kellett valahova. Ezért akartam ma sokáig pihenni, de ezt is valaki megakadályozta.
-Most azonnal kikelsz az ágyból.-fogta meg a karomat és kihúzott az ágyból. Minden erőmmel azon voltam, hogy neki ne sikerüljön, de így is a földön végeztem.
-Mi a szart csinálsz?-ordítottam az illentőnek, mire ő csak nevetett egyett.
-Gyere, mert a többiek már várnak.-nyújtotta felém a kezét. Idegesen kapaszkodtam bele, majd eltántorogtam a gardróbig és elkezdtem kiválogatni a ruháimat, majd megakadt a szemem egy Top Shop nadrágon. Kirángadtam a többi közül és eldöntöttem, hogy ezt fogom ma felvenni. Találtam hozzá egy púder színű Otteny inget, egy Ollio lapos talpút, Michael Kors táskát és a nagymamámtól örökölt Chanel nyakláncot. Ujjamra felhúztam egy arany gyűrűt, befújtam a  nyakamat Justin Bieber-Girlfriend nevezetű parfümjével, hajamat kifésültem, így csak hullámos maradt. Kisminkeltem magam, majd kitrappoltam a gardróbból és lesétáltam a lépcsőn.

 Harry-nek és Louis-nak is megakadt a szeme rajtam, de én csak felkaptam a kocsikulcsomat és már kint is voltam a lakásból egy csomag Macaroon-nal.

A fiúk pár perces lemaradással jöttek mögöttem, én addig elmajszoltam pár darab sütit.
-Te sem a diétáidról leszel híres.-jegyezte meg viccesen Lou, miután kikunyiztott tőlem egy darab sütit és nem adtam neki.
-Olyan vagy mint Niall. Ő sem ad sohasem a kajájából.-jött meg Harry is.
-Én általába adok a kajámból, de mindenki tudja a környezetembe, hogy ha Macaroon-ról vagy bármi más édességről, senki nem nyúlhat bele.-oktattam ki őket.
-Milyen kedves ma.-nevetett össze a két fiú Louis "viccén".
-Általába kedves vagyok, csak nem azokkal akik hajnali 7-kor rángatnak ki az ágyamból.-szűkítettem össze a szemeimet és próbáltam "mérgesen" nézni.
-Szerinted nekem egy élmény volt reggel arra kelni, hogy Paul hív?-kérdezte Harry.
-Csináld azt amit én.-mosolyogtam önelégülten rá.
-Miért te mit csinálsz ha Paul hív?-
-Ma reggel példáúl hozzávágtam a telefon a  falhoz.-rántottam meg a vállamat.
-Valami kölcség kímélőbb megoldás?-
-Anyám és Paul is úgy van beírva a telefonomba, hogy 'Ismeretlen'.-ezen a mondatomon jót röhögtek, majd elindultunk. Beszálltunk a kocsimba, az ülésrend pedig a következő volt: Elöl én és Harry, hátul meg Lou puffogott, hogy miért nem ő ült előre, ő az idősebb. A válaszom erre, hogy Harry értelmesebb. Na, ezt is megbántam, mert végig hülye macskás vicceket mesélt, így amikor megálltunk a Starbucks-nál egy kávéért, ő is hátra került, így ketten játszották a sértődöttet. Megforgattam a szemem és elindultam, vagyis elindultunk Zayn újonnan vásárolt házához. Az út alatt töbször is megpróbáltak előremászni, de hátra gyűrtem őket. Bekanyarodtam a kocsifelhajtóra, ahol már 3 kocsi állt.
Beléptünk a házba, ahol nyüzsgött az élet. Louis és Harry is egyedül hagytak a sok idegennel. Tanácstalannak éreztem magamat, elveszettnek és tudtam nekem nem itt van a helyem. MAjd egy kedves szőke lány odajött hozzám és szépen bemutatkozott.
-Martina Shay.-nyújtott kezett.-De csak Tina.-mosolygott.
-Olivia-Rose Emma Martin. De csak Liv.-mosolyogtam én is. Az elkövetkezendő fél órában Tinával beszélgettem.
-És látod ott a barna hajú lányt, aki Harry-re van ráakadtva?-kérdezte, majd újjával észrevétlenül mutogatott, a kanapé felé, ahol Harry ült és szorosan mellette egy barna hajú lány. Látni lehetett Hazzán, hogy nem nagyon élvezi ez a társaságot, én csak halkat kacagtam ezen.
-Igen.-fordultam felé.
-Ő Cameron, de beceneve "Camy", de senki soha nem szólította így. Oda és vissza van Harry ért és máglyán akart felégetni, mert nem ő hozzá osztották be Harry-t.-mondta halál komolyan de a végén ő is nevetni kezdett.
-Miért ő kit kapott?-kérdeztem.
-Liam. Ami neki azért gond, mert neki van barátnője és szereti, így Cameron nem mászhat rá.-bólógatott meggyőzően.
-Szia.-jött oda "Camy" hozzánk. Illegett-billegett, tette a szépet.
-Cameron Jasmine Levely, de a haveroknak csak Camy-itt összenézztünk Tinával..-vagy Jas.-mondta nagyképűen.
-Szia. Olivia-Rose Emma Martin, de csak Liv.-mosolyogtam rá.
-Szia Liiiiiiiiiiiiiivvv.-jött oda Harry és Lou, hosszan elnyújtva a nevemet.
-Na mit akartok?-forgattam meg a szememet.
-Gyere.-fogta meg a kezemet Harry, mire Camy-nak az ötszörössére nőt a szeme. Bevonszolt a táncparkettig, majd a közepén megállt, kezei a derekamat ölelték és így ringatóztunk jobbra-balra-jobbra-balra-jobbra-balra.
-Öhhm elnézést, de elkérhetném Harry-t egy pillanatra.-jött oda akaratosan Cameron. Már szólalásra nyitottam a számat amikor a szemben lévő jómadár benyögte, hogy: Nem.

Az este folyamán mindenkivel megismerkedtem, beszélgettem és telefonszámot cseréltem. Igazán szimpatikusnak találom Eleanor-t és Danielle-t, Tinát és úgy mindenkit Camy-n kívül, mivel akaratosan is leválasztott Harry-ről és ha törik, ha szakad alapon elrángadta vásárolni holnap, avval az indokkal, hogy "tudjak pihenni is". Hah, na persze. De mivel nekem holnapra nincs programom Eleanor-al fogok vásárolgatni, mert a múltkori Harold-os vásárlás alatt nem sikerült magamnak semmit sem találnom.

Olyan 12 fele értem haza, mert a fiúkat is haza kellett dobnom, de otthon, nyugodtan megzuhanyoztam, felvettem a piszamámat,

leültem a kanpéra egy adag popcornnal a kezembe, jól bebugyoláltam magam a takarókba és elindítottam a Step Up 3. részét.

~Kezdetek

Sziasztok! Köszöntelek a blogomon! Főszereplőnk Olivia (21) és a One Direction (Harry 18,Zayn 19,Niall 19,Liam 19,Louis 21) Liv egy elég tehetős családból származik, mégis két lábbal áll a földön. Ezen a nyáron anyukája leköltözteti Londonba és munkát szerezz neki. 

Liv mai szettje

Idegesen trappoltam a Christian Loubutin cipőmbe a kijelzett ajtóig.
-Na végre, hogy idetaláltál.-tetett felhábordást Paul.
-Azért ne örülj ennyire nekem.-forgattam meg a szemet.
-Anyád mondta, hogy vett neked egy lakást Londonba és ledumálta velem az állásodat.-ajj anya. Miért kell mindig beleavatkoznod az életembe?
-A One Direction személyi asszisztense leszel.-kaptam el a mondata második felét.
-Mi? Na nem. Nem fogok öt felnőtt embert pelenkázni! Tudnak vigyázni magukra!-háborodtam föl.
-Nyugi.-mutogatott a kezével.A kezembe adott egy cetlit. 5 cím volt rá lefirkantva, mellé, hogy ki hol lakik. Majd adott még egy papírt amire az volt írva, hogy To-Do-List azaz teendők listája és kaptam egy kulcscsomót, ami a fiúk lakásához van.

TO-DO-LIST
1) Elmenni Harry öltönyéért a tisztítóba
2) Vinni Niall-nek a Nando's-ból csirke combo tálat
3) Vinni Louis-nak egy zacskó répát
4) Vinni Zayn-nek 3 üveg hajlakkot
5) Vinni Liam-nek 2 Grande Mocha Frappuchino-t
6) Segíteni Harry-nek göncöket vásárolni.


-De ezt egyedül is megtudják csinálni.-háborodtam föl és amit illik tudni rólam, hogy hamar elborul az idegrencerem.
Paul csak rántott egyett a vállán, majd egy aktatáskával kisétált az irodájából.

És akkor a mai nap:
Miután kidühöngtem magamat beszálltam a kocsimba és elindultam a "Harry" feliratú lakcím felé. Befordultam az északi negyed egy kis utcájába, ahol nem kis házak voltak. Leállítottam a motort és kipattantam belőle. Szerencsére, mivel volt a lakáshoz kulcsom gond nélkül be tudtam menni és nem kellett Charlie Angyali-t játszanom. Ahogy beléptem a lakásba egy hatalmas csörömpölés hallattszot az egyik ajtó mögül, így még körül sem tudtam nézni.
-Harry egyben vagy?-ordítottam és elkezdtem a "Konyha" feliratú ajtó felé sétálgatni. Egyébként minek van oda kiírva, hogy Konyha? Beléptem és láttom, hogy minden lisztes.
-Te mi a szart csináltál?-mondtam, majd megálltam ott ahol még nem volt lisztes, majd levettem a cipőmet mert hát mégis csak egy Christian Loubutin (!). Kezembe vettem a cipőmet és lábújjhegyen bemásztam Harry mellé a konyhába, aki ott csücsült a szoba közepén lisztesen. Csak azt nem értettem, hogy esett el. A másik pillanatba már felvilágosodtam, mert elcsúsztam én is, egy tojáson. Pont mellette sikerült landolnom, mire ő elnevette magát és hanyat feküdt a lisztbe.
-Te nem vagy normális!-pirítottam rá.
-Egyáltalán ki vagy?-kérdezte még mindig tartó röhögőgörcsel.
-Olivia-Rose Emma Martin.-
-És miért törtél be hozzám?-
-Van kulcsom. Nem kellett Bond Girl-t játszanom.-villantottam rá egy olyan 1000 Wattos mosolyt.
-Jó. De miért jöttél ide....óóó-jött rá hirtelen a felismerés.-téged mondott Paul, hogy "aszisztenskedni"-rajzolt macskakörmöket a levegőbe.-fogsz.
-Igen.-bólintottam.-Na, de. Menj öltözz át, mert elmegyünk Shoppingolni neked pár új cuccot.-felállt,m ajd tartotta a kezét, hogy segítsen nekem is felállni. Elfogadtam a segítő kezet és míg ő öltözködött és poroltam le magamról a lisztet.
-Mehetünk.-jelent meg a lépcsőfordulóba, egy sötét kék polóban, amin a bal oldalán a szívnél, egy zseb volt felvarrva. Ugyanolyan sötétkék nadrágba és egy boka Converse jött le. Lassan jött, mintha egy filmben a lassított jelenetnél járnánk. A "tökéletes" jelenetett a telefonom hangos jelzése zavarta meg.

FROM: Paul


Liv! Felvettem még 2 lányt, Martinát és Cameront. Rád Harry és Louis van bízva! Sok sikert, Paul.
U.I.: A TO-DO-LIST már érvényes!!! Csak a Harry-s és a Lou-s.


Megforgattam a szemeimet, Harry meg kérdő pillantásokat lövelt felém.
-Te és Louis vagytok rám bízva. Olyan mintha babysitter lennék.-forgattam meg megint a szemeimet.
-Elöszőr hozzám megyünk mert én is lisztes lettem.-fordultam felé. Ő csak megrántotta a vállát.
-Ugye te és Louis vagytok a legelmebajosak?-reménykedtem benne, hogy a válasza egy nem lesz, de mit is hittem.
-Igen.-mondta vigyorogva és indult már az Audi R8-ához amikor megállítottam.
-Állj, állj, állj. Fordulj csak meg.-megfordult.-és most gyere szépen ide. Nem kísérlem meg, hogy te vezess 1) a te testi épséged miatt is, mert a kinyírod magad nekem befellegzett, sőt a rajongóitok is megpróbálnának megölni, hogy miaz,hogy megöltem Harry Styles-t a 2. az, hogy azt sem kísérelem meg, hogy kinyírj engem. Szóval beszállás az én kocsimba.-mutattam a fehér Range Rover felé.

Liv kocsija

-Azért neked sem mennek olyan rosszúl a dolgaid.-vágta rá, amikor meglátta a kocsimat.
-Ezt meg hogy érted?-néztem rá nagy szemekkel.
-A kocsid. Az átlag embereknek nem ilyen kocsija van. A cipőd. És azt is feltételezni merem, hogy nem egy pár Christian Loubutin-od van.-számolta az újjával a pontokat.
-Apám bankár és azért tehetősek vagyunk, de én két lábbal állok a földön. A kocsiért én güriztem össze a pénz.-itt nagyra nyíltak a szemei.-a lakás felét én álltam. A cipőt karácsonyra kaptam a nagynénikémtől aki nem hajlandó apátol pénz kérni és kapni.-szó nélkül beszálltam a kocsiba és becsaptam az ajtót.
Beült mellém nagyot sóhajtva és újra megszólalt:-Elnézést.-vágott bűnbánó arcot.
-El nem nézek, meg megbocsájtok.-mosolyogtam rá.

Beértünk a belvárosba, majd a ház kapujában keresgélni kezdtem a kulcsomat.
-Nem olyan nagy ez a táska, hogy ne találd.....-
-Megvan.-emeltem ki a táskámból a csomót egy győztes vigyorral az arcomon.
Fel lifteztünk a 8.ra. Kinyitottam a fehér ajtót és szemem elé tárult a lakásom.

Mit is mondtál? Te gürizted össze erre a lakásnak felét?-vakarta meg a tarkóját.

-Jó, csak a bútorokat. De az majdnem ugyazaz.-emeltem fel a mutatóujjamat.

-Felmegyek átöltözök.-rohantam föl a gardróbomba. 

Miután felöltöztem, karomra akasztottam a táskát, lebotorkáltam a lépcsőn, mire Harry egy 'WOW' pillantással jutalmazott.

-Ébredj fel nagyfiú.-paskoltam meg az arcát.

-Ja, mi?-

-Gyere menjünk.-lementünk és elkezdtett az autó felé menetelni.

-Meg vagy huzatva? Az Oxford 5 perc séta innen.-indultam el a másik irányba. Gyorsan beért, majd elkezdtünk beszélgetni. Mivel jó lenne tudni pár dolgot róla, ha már így összehozott minket a sors.

Besétáltunk az egyik üzletbe és rögtön megláttam tökéletes inget Harry számára, s míg ő a napszemüvegekkel volt elfoglalva, oda mentem hozzá és háturól a hátába kapszkodtam.

-Ezt próbáld fel.-néztem rá kiskutya szemekkel.

-Egy feltételel.-mondta mire egy 'mondjad' pillantást kapott.-segítesz.-kaján vigyora az egész arcát beérte.

-Álmodba.-ütöttem meg a hasát.

Vásárolni igazán kellemes Harry-vel, mivel a 3. üzlet után megunta, hogy öltözködnie kell és mindenáron azt akarta, hogy öltöztessem. Hah, persze!

Beszereztük Louis-nak egy piros nadrágot, Harry-nek meg elhoztuk a BRIT Awards-os szmokingját.

-LOUIS-kiálltott a göndörke.

-MIVAN?-kiáltott vissza az emeletről.

-GYERE.-komolyan ezek így komunikálnak akkor én meg fogok süketülni. Lejött a falépcsőn és kérdőn rám nézett.

-Babysitter.-mondtuk egyszerre Harold barátommal.